Karácsonyi érzés...

Ma a lelassulás ideje van. Amikor a fekete rabság karma, aranyszínű fénnyé változik át. Megittasult gondolatok szállnak az ég felé, ahol kacagva szárnyat bontva tovarepülnek egy szebb jövő reményében. A szavak ma értelmet nyernek és a süket fülek, mind a szakadékba szédülnek. Törődött lelkedet színes csomagolópapír közé burkolod, majd átadod Neki, hogy puha, finom ujjaival újraélessze. Ma mellém ülsz és a hatalmas, fekete zongorán együtt játsszuk az éj dallamát. A hangjegyek együtt táncolnak velünk és a súlyos, terhekkel teli fémrabláncot szemenként hagyjuk a padló mély erezettébe. Nem marad rajtunk más, csak a meztelen igazság, ahogy erre a földre születtünk, ahogy Mi szeretjük egymást!

    

Buja ünnepek Veled...

Még mielőtt az ünnepi vacsorát elfogyasztanánk, előtte egy gyors zuhanyt veszek.  A forró és a hideg víz váltakozása élénkíti a napközben megfáradt testem. Vágyom a kényeztetésre, ezért a zuhany befejezéseképpen bekennem magam a kedvenc testápolómmal, hogy bőröm illatos és selymes legyen.  Az egyik lábamat felteszem a kádszélére, hogy a krémet a combom belső részébe is bemasszírozhassam.  Azon kapom magam, hogy mozdulataim lelassulnak, élvezem, ahogy a krém a szomjas bőröm kiszolgálja. Emlékképek hada kezd el ostromozni. De mindent elhessegetem és sietek, hogy minél előbb veled lehessek.  A kedvenc fekete ruhámat veszem fel, melynek hátrésze merészen, egészen a derekamig enged látszatni, majd lazán feltűzöm a hajam. Nem akarok túl konzervatívnak tűnni és elég a hétköznapok szigorúságának fogságából. Egy pár rakoncátlan tincset a fülem mögé parancsolok, párat pedig hagyok, hogy élvezze a szabadságot és huncutul az arcomba lógjon. Arcomra teszek egy leheletnyi sminket, hogy eltüntessem a munkahely által okozott fáradalmakat.

Előveszem a kedvenc szexis parfümömet, majd pöttyintek a csuklómra és a fülem mögé is, az illata rögtön a tüdőmben landol. Gyorsan belebújok a fekete magassarkú cipőmbe, majd a hatalmas tükör elé állok és egy elégedett mosolyt küldök a bennem tomboló vágynak.

Ahogy a fürdő fáradt, párától telített terét elhagyom, látom, hogy a konyha pultnál állsz és a már elkészült ünnepi vacsorához bontasz fel egy finom fehérbort, amit már rég megszerettünk volna ízlelni. Hátulról figyellek Téged, ahogy az üveget megfogod és elkezded felbontani. Izmaid megfeszülnek, melynek látványától elhatalmasodik bennem a vágy. A vágy, mely Tőled, oly vad és féktelen. Hangtalanul leveszem a cipőm. Észrevétlenül, mint egy cica puha talpával mögéd lépek. Ahogy odalépek, megcsap finom illatod, mely minden alkalommal elcsábít és magával ragad. Behunyom a szemem és egy mély lélegzetet veszek. Érzem, ahogy az illatod szétárad bennem és lángra gyúlt körülöttem mindent. Hátulról lassan átkarolom a mellkasod, majd lefelé haladva a derekad, a feneked simogatom. Érintésem váratlanul érint Téged, de ettől oly izgalmasan gyönyörű. Az üveget leteszed a konyhapultra, majd mozdulatlanul várod, hogy érintésemtől minden idegvégződésed felébredjen. A tarkódat masszírozom, majd lassan végig haladok a gerinced melletti két tartóizom vonalán. Rezdüléseidből látom, hogy minden érintésem tűzként perzseli bőröd és türelmetlenül várod, hogy mi lesz ennek a vége. Testemet a testednek feszítem, hogy érezzük egymás vérkeringését, mely forrón lüktet és áramlik a megfelelő helyre. A csípőd, majd a feneked simogatom, közben lassan lehúzom a nadrágod úgy, hogy a körmöm széle súrolja a bőrödet, ezzel is nyomatékot adva annak, hogy kívánlak és itt a konyhapulton akarok a Tied lenni, itt akarom, hogy újra és újra belém hatolj. Hirtelen megfordulsz, és egy mozdulattal felteszel a pultra. A pult hideg, de érintésed perzseli bőröm. Hasamban összehúzódnak az izmok, újból elönt a vágy, melyet Te ébresztettél bennem fel, pedig még hozzám sem értél. A nyakadba kapaszkodok, miközben átfonom a lábammal a csípődet, Te pedig a csípőmbe kapaszkodva keresed az egyensúlyt. Ziháló lélegzeted az arcomban érzem, melyre egész testem remegve válaszol. Egyre vadabbul és érzékibben csókoljuk egymást, mintha az életünk múlna rajta...

Színezd újra!

Talán az út porától benned idővel egy-két szín megfakul és elveszti fényét, de ne csüggedj. Ne hagyd, hogy a megbukott tegnap feletted ásítson és elveszítsd színeid. Színezd újra életed és fordítsd őszinte, tiszta lelked a feléd nyújtózkodó holnap felé.

Várakozva...

A buszmegállóban állok és várakozok. Azon kapom magam, hogy dúdolok. Talán egy ismerős dallam? Nem, a szívem komponálta, ezt az édes dallamot, melyben a kövér hangjegyek csak arra várnak, hogy a kék eget meghódítsák. Felettem sötét esőfelhők gyülekeznek, de én mégis dúdolok, mert tudom, hogy a felhők felett mindig ragyog a nap. A betonrengeteg szürke, kopott, ősrégi falai között siető embereket figyelem. Kívülállóként nézem őket, mintha egy másik univerzum lakója lennék és soha nem tartoztam volna közéjük. Mogorván, lehajtott fejjel, összehúzott kabátban sietnek valahová. Nem néznek rám, mert már nem látnak, elméjüket a rohanás, a megfelelés iránytűje mozgatja. Karnyújtásnyira vannak tőlem, mégis mind oly messze van. Vannak fáradt, munkából hazasiető emberek, akik a napi rutinban élve, elfeledtek saját kérdéseket feltenni. Akik szemében a gyermeki huncutság fényét, már csak a saját gyermeke szemében találod meg.  Fázok. Összehúzom magamon a kabátot, mely éppen, hogy a derekamig leér.  Érzem, ahogy a decemberi hideg szél összeborzolja a hajamat. Olyan érzés, mintha a félelmeim és a korlátaim egyszerre hagynák el a belőled táplálkozó testem.  A legenda szerint a legerősebb boszorkányok képesek befolyásolni a természet elemeit. Irányítani és uralmuk alá tudják hajtani azokat. Én ezt a képességet nem hordozom magamban, de én nem akarok senkit és semmit irányítani. Tudom, minden úgy fog történni, ahogy annak kell. Megérkezett a busz. Szeretek busszal utazni, mert megnyugtat és lecsendesít egy, egy rohanó nap után. Legalkalmasabb hely az elmélkedésre és az emlékezésre. Emlékezni, kedves hangodra és az értem született szavakra, melyeket belém égettél és itt hagytál örökre!

Te vagy a vágyam...

...fáradt vagyok. Vágyam csak annyi, hogy vegyek egy forró fürdőt, mely ellazít és kiragad a valóvilágból. Kiszabadít a fekete árnytól, mely mindennappal csak egyre szorosabban szorít magához. Onnan, ahol az emberek már nem képesek látni, csak nézni. Onnan, ahonnan az emberek arcáról a hazugság vigyora, a gyermeki mosolyt már rég letörölte. Belenyúlok a már elkészült fürdővízbe. Máris érzem, ahogy az ujjaimon keresztül, a lelkemig kúszik fel bennem, ez a kellemes, meleg bizsergés. Óvatosan belelépek, mintha egy vattacukor felhőre lépnék, mely alatt a talpam besüpped, mégis tökéletes biztonságban érzem magam.

Behunyom a szemem és élvezem, ahogy a melegség minden porcikámat átjárja és testemet körbeöleli az illatos hab. Felemelem a fejem és egy mély sóhaj hagyja el kiszáradt torkom, mintha ezzel minden rossz, ami egésznap a lelkem rágta és fogságba tartotta, egyszerre hagyta volna el a testem.

Ez a csodás, illatos fürdő nemcsak a testem kényezteti, de az érzékeimet is simogatja. Elképzelem, ahogy belépsz mögém lassan és finoman elkezded mosni a hátam, a karom, majd Te is beülsz mögém a kádba. Hátulról átölelsz, cirógatod a hátam, a karom az arcom érinted, úgy, ahogy már azt többször is megálmodtam. Minden érintésedre összerezzenek, mintha áramütés érne. Nehéz sóhajaimmal kitöltöm a fürdőszoba fülsüketítő csendjét, ahogy az erős karoddal gyengéden érinted meredező mellbimbóm. Egyre szenvedélyesebb csókokat hagysz testemen. A mellkasodnak feszülve biztatlak, hogy ne hagyd abba. Most minden annyira tökéletes. Kellesz nekem, a gondolataiddal, az érzéseiddel, az érintéseddel együtt! Még mindig hunyva tartom a szemem, nem akarok felébredni, nem akarlak elveszíteni. Most itt Vagy velem és érezhetlek, hallhatom lélegzetvételed, mely a vágytól egyre szaporább.

Lassan hatalmába kerít egy bizsergető érzés, ahogy a combjaim belső oldalát lassan, érzékien simogatod. Mindkét térdemet félig felhúzom, majd erősen összeszorítom a combom, hogy a kezed mélyen, a combomban érezhessem. Kívánlak! Minden porcikám megváltásért kiállt.

Ahogy a szorításból egy kicsit engedek, ujjaiddal a szeméremdombom simogatod. De nem bírom tovább a kínzást, óvatosan beleülök az ujjadba, mely lassan elkezd bennem mozogni. Érzed, ahogy az ujjadat körülöleli a szűk, forró nedvekben gazdag kelyhem. Földöntúli érzés kerít hatalmába, hátrahajtom a fejem és teljesen átadom magam Neked és az érzésnek. Vágytól zihál a testem, melyre a csípőm ösztönösen reagál. Gyors, apró, robbanásszerű lökéshullámokkal érkezik, a már oly régóta várt érzés, melybe minden sejtem beleremeg, Neked feszült testemen keresztül Te is érzed a gyönyör hullámzását.

Lassan kinyitom a szemem, hogy csókot leheljek az ajkadra, de már nem látlak, nem érezlek. Hiszen csak a képzeletem szült Téged.

Utazás Veled...

... ma még a nap is gyönyörű fénybe öltöztette a tájat és ma még szebben ragyog az égbolton, mint máskor. Végre eljött ez a nap is, melyre oly sok elmúló órát kellett várnunk, mely minden lenyugvó nappal csak egyre türelmetlenebbé tett bennünket. De most itt ülök melletted a hatalmas, a szabadság szagával és hatalmával megtelt kocsiban. Itt vagy hús-vér valódban, a sok fehér alapon, fekete betű, most igaz Férfiba bújt.

Együtt vágunk neki az ismeretlen, de belőlünk fakadó izgalmas, mégis veszélyes útnak. A kerekek által megtett kilométerek száma, egyre nagyobb sebességgel feledteti szívemben a nélküled eltelt percek keserű ízét.

Az utcák még csendesek és nyugodtak csak a madarak édes csicsergését hallani, mely ismerős dallamként cseng a fülünkben. Mióta ismerlek, szívem dallamként dobban. De most oly heves ütemeket játszik, mert itt lehetek melletted, végre érezhetem a már ezerszer elképzelt finom illatod, mely férfias mégis enyhe édes illattal keveredve csak még jobban fokozza a bennem tomboló vágyat. A Veled együtt töltött perc kirángat a hétköznapok zajából, most csak Te és én és a láthatatlan út, melyen most együtt száguldunk végig.

Hagyom, hogy Te vezess, hogy uralkodj a több száz lóerős motor felett, így közben láthatom két erős karod, mely határozottan mégis gyengéden simul a kormánykerékre. Minden receptorommal Téged fürkészlek, nem hagyhatok ki egyetlen részletet sem.

A napsugarak első arany fényében fürdőzik az arcunk, mely selymesen érinti a bőrünk minden egyes piciny sejtjét. Az arcodra tekintek, látom, hogy szemedet zavarja az erős fény, de puha érintésem az arcodon enyhítést nyújt és mosolyt csal az arcodra.

Jobb kezed most a combomon pihenteted, melynek érintésére az alsó ajkamba harapok, hogy elfojtsak egy hangos sóhajt. Nem simogatsz csak mintha rajtam felejtetted volna a kezed, de közben érezhetem a benned áramló vér erős lüktetését, mely a vérerek falának feszülve tombol benned.

Ahogy a fák mellett elsuhanunk, a levelek vidáman üdvözölnek bennünket és élvezzük a szabadság ízét.

Már több száz kilométert teszünk meg, mikor először rápillantasz a műszerfalra és lekanyarodsz a legközelebbi benzinkúthoz. Lassítasz, mintha velünk együtt az időkereke is lelassulna. Elfordítod a kulcsot és a motor elhallgat.

Tekinteted rám emeled, miközben szemedben játékos szikrák gyúlnak. Nem mondasz semmit, de most nincs is rá szükség csak a tarkómnál fogva lassan közelebb húzol magadhoz. Ajkaid finoman és lágyan érintik a vágytól kipirosodott arcomat, melyre csak az érintésed adhat enyhítést. Kéjes sóhaj hagyja el kiszáradt torkom. Tovább folytatod a "kínzást" ezzel libabőrt varázsolva az egész testemre. Forróságot érzek, ahol ajkad nyomát hagyod az arcomon és az ajkamon. Nem tudom magam visszafogni, bármennyire is megígértem magamnak, hogy kordában fogom tartani a vágyaimat. Újból és újból hangot adok az érintésednek. Egymásra mosolygunk és kiszállunk a kocsiból, hogy lehűtsük magunkat.

Rövid idő elteltével visszaülünk a kocsiba, elindítod az autót, majd a motor hangosan felpörög, mintha ezzel is azt akarná nekünk jelezni, hogy ő készen áll új és újabb utak felfedezésére...