Szivárvány...

Órákon át hallgatnám nyugodt szívverésed, mert minden dobbanásban ott rejtőzik egy különleges szín, ami szivárvány képében mutatkozik meg előttem.

Ezektől a színektől vagy egyedi és különleges, mely sok ember számára örökre láthatatlan marad, egyesek kérdőn rád csodálkoznak, de lesz olyan, aki a színeket felismerve összekeveri és Veled összemosódva, összegabalyodva hozz létre Benned egy új, egy megismételhetetlen színkavalkádot. Vele fogsz a szivárvány tetején lábat lógatva a legszebb kilátásban gyönyörködni.

Talán az út porától idővel egy-két szín megfakul és elveszíti fényét, de ne csüggedj. Ne hagyd, hogy a megbukott tegnap feletted ásítson és elveszítsd színeid. Színezd újra és fordítsd gyönyörű, tiszta lelked a feléd nyújtózkodó holnap felé.

A szakadék szélén kiáltok...

...a szakadék szélén kiáltok, de segélykiáltásom senki nem hallja meg. Miért nem hallatszik? Kérdezem magamtól és közben a vérző szívemből kiálló pengére nézek le. Jártam a nekem kikövezett utat, de sűrű köd szállt le és hirtelen fogságba ejtette a magas, hóval borított hegyeket. Egy szempillantás alatt arcomnak csapodott a zord, hideg szél. Amennyire csak tudtam összehúztam magam, de a fagy, gúnyos mosollyal az arcán, fájdalmasan befúrja magát a bőrömbe és utat találva berágja magát a csontomba, hogy ott eméssze a millió darabra széthullott lelkem minden apró kristálytiszta darabját. Rohannék a bánat elől, mely csak úgy kézen fog és magával ragad, mintha mindig is rám várt volna, mintha már sunyin lesben állt volna értem, hogy lelkemet keserű mázzal kenje be...

A távolba merengek és közben imádkozok...

A távolba merengek és közben imádkozok a morajló kék tengerhez, hogy ringasson el és álmodhassak tovább!
Mélykék színben tárul elém a szabadság hatalmas ereje. Hallom a tenger egyre erősödő hullámzását, mely utat törve a vágyak erejének üzeni, hogy Te létezel és vágyakozol!
A tenger hűs levegője lágyan, selymesen simogatja csókodra szomjas arcom, pont úgy, ahogy Te érintenél, ahogy Te érnél hozzám. Oly törékeny ez a pillanat, melyben egyszerűen hagyom magam elveszni. Itt nincs   más tanú csak a tenger és a végtelen. Szellő fújja hozzám gondolataid, melyek már régóta édes bilincsben tartanak fogva. Dermedten állok, miközben a szívem szorgosan szövi parányi, titkos álmaim. Nem tudok mozdulni, de már nem is akarok szabadulni, csak sodródni vágyom, miközben fejünk felett az óriás fehér felhők kacagnak és kézen fogva tovább úsznak a kristálykék színű égbolton.
A nap gyönyörű fény játékával lassan elköszön, de a messzi távolban már látom a hold halvány, ezüstös fényét, ahogy a viharos hullámok tetején megcsillan és már csak arra vár, hogy meghódíthassa a habokat, hogy uralja a tenger felszínt.
Így vágyok én is a benned megszületett szóra, mely a szürke mindennapjaimat hirtelen színessé varázsolja át.

Születésünkkor hajónk elindult...

Születésünkkor hajónk elindult a kiszámíthatatlan, végtelennek tűnő tengervizén. Van, aki dagadó vitorlával szelte a vizet, de mi, csak a szélcsendben tudtunk előre haladni. Térképünk nem volt, iránytűt sem kaptunk hozzá. Az érzéseinkre, érzékeinkre hagyatkozva irányítottuk hajónkat.

Életünk legérzékenyebb, legsérülékenyebb szakaszában viharba keveredtünk, ahol segítő kezek hiányában, magunk próbáltuk túlélni a tomboló vihar pusztító erejét. De akartuk, hisz tudtuk, ezután csak ránk ragyog a napsugár aranyló fénye. Az okozott károkat egyedül foltoztuk, tapasztottuk, hoztuk újra működő képes állapotba hajónkat.

A hajónk újra siklik, sőt erősebb bármely másik hajónál a tengeren. Ellenáll a legvadabb, legádázabb viharoknak is, de rejtelmet és titkát csak egy hasonló lélekhajó értheti es érintheti meg igazán.

Iránytű nélkül sokszor eltévedtünk és számunkra nem megfelelő parton kötöttünk ki. 

Talán mi örökre a tengervizén maradva élünk, ahol szabadon, kötöttség nélkül, iránytű hiányában éljük valós életünket!

Dőlj hátra és engedd el magad!
Tarts velem a végtelen felé, ahol nincsenek szabályok, ahol a szürke hétköznapok messze elkerülnek, mégis minden valós. Fehér színű gyöngyök peregnek le előtted az úton, melyek tele vannak tömve érzésekkel.Van amelyik súlyos terhet cipel magával, de van olyan is, amelyik csak némán figyel. Hidd el, hogy mindegyik gyöngyre szükséged van, mert ettől lehetsz egyedi és emberi.
Lásd meg a kósza, elgurult gyöngyöket, majd egy vékony gondolatszálra felfűzve éld meg az életed.

mia