Buja vágyak Miával...
Légy buja és szenvedélyes, amit csipetnyi kacérsággal és némi huncutsággal bolondíts!
Blogom a buja gondolataimról, erotikus vágyaimról, valós és kitalált szexuális élményeimről íródott. Szenvedély szülte szavak mögött a bonyolult egyéniségem is megmutatkozik az olvasó előtt. A gyöngyök tele vannak tömve emberi érzésekkel, értékekkel és titkos vágyakkal, melyeket egy gondolatfűzére felfűzve élhet át, az oldalamra látogató. A szenvedély lassan belopódzik az olvasó elméjén át a bőre alá és a testében vár a kielégülésre.
Éld át velem titkos vágyaid, mely lehet érzéki és szenvedélyes vagy vad és mocskos. Itt megtalálod mindet, melyet most gátlások nélkül átélhetsz velem.
2015. március 24., kedd
A szakadék szélén kiáltok, de segély kiáltásom senki nem hallja.
Miért nem hallatszik?
Kérdezem magamtól és közben a szívemből kiálló pengére nézek. Jártam a nekem kikövezett utat, de a sűrű köd útközben leszállt és fogságba ejtette a magas, hóval borított hegyeket. Egy szempillantás alatt arcomnak csapódott a zord hideg szél. Amennyire csak tudtam összehúztam magam és visszahúzódtam, de a fagy, jéghideg mosollyal az arcán befúrja magát és a bőrömön át utat talál a csontomhoz, hogy ott eméssze a millió darabra széthullott lelkem minden apró kristálytiszta darabját.
Most titkon Alice akarok lenni, aki éjszaka egy gyufáskatulyában is elfér. Napközben pedig rohannék a bánat elől, mely csak úgy kézen fog és magával ragad, mintha mindig is rám várt volna, mintha már sunyin lesben állt volna értem, hogy lelkemet keserű mázzal kenje be.
Kérlek, ma mesélj inkább te! Ígérem kislányos ártatlansággal foglak hallgatni miközben elmém lassan elcsendesül.
2013. december 28., szombat
Karácsonyi érzés...
Ma a lelassulás ideje van. Amikor a fekete rabság karma,
aranyszínű fénnyé változik át. Megittasult gondolatok szállnak az ég felé, ahol
kacagva szárnyat bontva tovarepülnek egy szebb jövő reményében. A szavak ma
értelmet nyernek és a süket fülek, mind a szakadékba szédülnek. Törődött
lelkedet színes csomagolópapír közé burkolod, majd átadod Neki, hogy puha,
finom ujjaival újraélessze. Ma mellém
ülsz és a hatalmas, fekete zongorán együtt játsszuk az éj dallamát. A hangjegyek
együtt táncolnak velünk és a súlyos, terhekkel teli fémrabláncot szemenként
hagyjuk a padló mély erezettébe. Nem marad rajtunk más, csak a meztelen igazság,
ahogy erre a földre születtünk, ahogy Mi szeretjük egymást!
Buja ünnepek Veled...
Még mielőtt az ünnepi vacsorát elfogyasztanánk, előtte egy
gyors zuhanyt veszek. A forró és a hideg víz váltakozása élénkíti a napközben megfáradt testem. Vágyom a
kényeztetésre, ezért a zuhany befejezéseképpen bekennem magam a kedvenc testápolómmal, hogy bőröm illatos
és selymes legyen. Az egyik lábamat
felteszem a kádszélére, hogy a krémet a combom belső részébe is bemasszírozhassam.
Azon kapom magam, hogy mozdulataim
lelassulnak, élvezem, ahogy a krém a szomjas bőröm kiszolgálja. Emlékképek hada
kezd el ostromozni. De mindent elhessegetem és sietek, hogy minél előbb veled
lehessek. A kedvenc fekete ruhámat veszem fel, melynek
hátrésze merészen, egészen a derekamig enged látszatni, majd lazán feltűzöm a
hajam. Nem akarok túl konzervatívnak tűnni és elég a hétköznapok szigorúságának
fogságából. Egy pár rakoncátlan tincset a fülem mögé parancsolok, párat pedig
hagyok, hogy élvezze a szabadságot és huncutul az arcomba lógjon. Arcomra
teszek egy leheletnyi sminket, hogy eltüntessem a munkahely által okozott
fáradalmakat.
Előveszem a kedvenc szexis parfümömet, majd pöttyintek a
csuklómra és a fülem mögé is, az illata rögtön a tüdőmben landol. Gyorsan belebújok
a fekete magassarkú cipőmbe, majd a hatalmas tükör elé állok és egy elégedett
mosolyt küldök a bennem tomboló vágynak.
Ahogy a fürdő fáradt, párától telített terét elhagyom,
látom, hogy a konyha pultnál állsz és a már elkészült ünnepi vacsorához bontasz
fel egy finom fehérbort, amit már rég megszerettünk volna ízlelni. Hátulról
figyellek Téged, ahogy az üveget megfogod és elkezded felbontani. Izmaid
megfeszülnek, melynek látványától elhatalmasodik bennem a vágy. A vágy, mely
Tőled, oly vad és féktelen. Hangtalanul leveszem a cipőm. Észrevétlenül, mint
egy cica puha talpával mögéd lépek. Ahogy odalépek, megcsap finom illatod, mely
minden alkalommal elcsábít és magával ragad. Behunyom a szemem és egy mély
lélegzetet veszek. Érzem, ahogy az illatod szétárad bennem és lángra gyúlt
körülöttem mindent. Hátulról lassan átkarolom a mellkasod, majd lefelé haladva
a derekad, a feneked simogatom. Érintésem váratlanul érint Téged, de ettől oly
izgalmasan gyönyörű. Az üveget leteszed a konyhapultra, majd mozdulatlanul
várod, hogy érintésemtől minden idegvégződésed felébredjen. A tarkódat
masszírozom, majd lassan végig haladok a gerinced melletti két tartóizom
vonalán. Rezdüléseidből látom, hogy minden érintésem tűzként perzseli bőröd és
türelmetlenül várod, hogy mi lesz ennek a vége. Testemet a testednek feszítem,
hogy érezzük egymás vérkeringését, mely forrón lüktet és áramlik a megfelelő
helyre. A csípőd, majd a feneked simogatom, közben lassan lehúzom a nadrágod
úgy, hogy a körmöm széle súrolja a bőrödet, ezzel is nyomatékot adva annak,
hogy kívánlak és itt a konyhapulton akarok a Tied lenni, itt akarom, hogy újra
és újra belém hatolj. Hirtelen megfordulsz, és egy mozdulattal felteszel a
pultra. A pult hideg, de érintésed perzseli bőröm. Hasamban összehúzódnak az
izmok, újból elönt a vágy, melyet Te ébresztettél bennem fel, pedig még hozzám
sem értél. A nyakadba kapaszkodok, miközben átfonom a lábammal a csípődet, Te
pedig a csípőmbe kapaszkodva keresed az egyensúlyt. Ziháló lélegzeted az
arcomban érzem, melyre egész testem remegve válaszol. Egyre vadabbul és
érzékibben csókoljuk egymást, mintha az életünk múlna rajta...
2013. december 20., péntek
Színezd újra!
Talán az út porától benned idővel egy-két szín megfakul és elveszti
fényét, de ne csüggedj. Ne hagyd, hogy a megbukott tegnap feletted ásítson és
elveszítsd színeid. Színezd újra életed és fordítsd őszinte, tiszta lelked a feléd nyújtózkodó
holnap felé.
2013. december 19., csütörtök
Várakozva...
A buszmegállóban állok és várakozok. Azon kapom magam, hogy
dúdolok. Talán egy ismerős dallam? Nem, a szívem komponálta, ezt az édes
dallamot, melyben a kövér hangjegyek csak arra várnak, hogy a kék eget
meghódítsák. Felettem sötét esőfelhők gyülekeznek, de én mégis dúdolok, mert
tudom, hogy a felhők felett mindig ragyog a nap. A betonrengeteg szürke,
kopott, ősrégi falai között siető embereket figyelem. Kívülállóként nézem őket,
mintha egy másik univerzum lakója lennék és soha nem tartoztam volna közéjük. Mogorván,
lehajtott fejjel, összehúzott kabátban sietnek valahová. Nem néznek rám, mert
már nem látnak, elméjüket a rohanás, a megfelelés iránytűje mozgatja.
Karnyújtásnyira vannak tőlem, mégis mind oly messze van. Vannak fáradt,
munkából hazasiető emberek, akik a napi rutinban élve, elfeledtek saját
kérdéseket feltenni. Akik szemében a gyermeki huncutság fényét, már csak a
saját gyermeke szemében találod meg.
Fázok. Összehúzom magamon a kabátot, mely éppen, hogy a derekamig leér. Érzem, ahogy a decemberi hideg szél összeborzolja a hajamat. Olyan érzés, mintha a félelmeim és a korlátaim egyszerre
hagynák el a belőled táplálkozó testem. A
legenda szerint a legerősebb boszorkányok képesek befolyásolni a természet
elemeit. Irányítani és uralmuk alá tudják hajtani azokat. Én ezt a képességet
nem hordozom magamban, de én nem akarok senkit és semmit irányítani. Tudom,
minden úgy fog történni, ahogy annak kell. Megérkezett a busz. Szeretek busszal
utazni, mert megnyugtat és lecsendesít egy, egy rohanó nap után. Legalkalmasabb
hely az elmélkedésre és az emlékezésre. Emlékezni, kedves hangodra és az értem született szavakra, melyeket belém égettél és itt hagytál örökre!
2013. december 18., szerda
Te vagy a vágyam...
...fáradt
vagyok. Vágyam csak annyi, hogy vegyek
egy forró fürdőt, mely ellazít és kiragad a valóvilágból. Kiszabadít a fekete
árnytól, mely mindennappal csak egyre szorosabban szorít magához. Onnan, ahol
az emberek már nem képesek látni, csak nézni. Onnan, ahonnan az emberek arcáról a hazugság vigyora, a gyermeki mosolyt már rég letörölte. Belenyúlok a
már elkészült fürdővízbe. Máris érzem, ahogy az ujjaimon keresztül, a lelkemig kúszik
fel bennem, ez a kellemes, meleg bizsergés. Óvatosan belelépek, mintha egy
vattacukor felhőre lépnék, mely alatt a talpam besüpped, mégis tökéletes biztonságban
érzem magam.
Behunyom a
szemem és élvezem, ahogy a melegség minden porcikámat átjárja és testemet
körbeöleli az illatos hab. Felemelem a fejem és egy mély sóhaj hagyja el
kiszáradt torkom, mintha ezzel minden rossz, ami egésznap a lelkem rágta és
fogságba tartotta, egyszerre hagyta volna el a testem.
Ez a csodás,
illatos fürdő nemcsak a testem kényezteti, de az érzékeimet is simogatja. Elképzelem,
ahogy belépsz mögém lassan és finoman elkezded mosni a hátam, a karom, majd Te
is beülsz mögém a kádba. Hátulról átölelsz, cirógatod a hátam, a karom az arcom
érinted, úgy, ahogy már azt többször is megálmodtam. Minden érintésedre
összerezzenek, mintha áramütés érne. Nehéz sóhajaimmal kitöltöm a fürdőszoba
fülsüketítő csendjét, ahogy az erős karoddal gyengéden érinted meredező mellbimbóm. Egyre szenvedélyesebb
csókokat hagysz testemen. A mellkasodnak feszülve biztatlak, hogy ne hagyd
abba. Most minden annyira tökéletes. Kellesz nekem,
a gondolataiddal, az érzéseiddel, az érintéseddel együtt! Még mindig hunyva
tartom a szemem, nem akarok felébredni, nem akarlak elveszíteni. Most itt Vagy
velem és érezhetlek, hallhatom lélegzetvételed, mely a vágytól egyre szaporább.
Lassan hatalmába
kerít egy bizsergető érzés, ahogy a combjaim belső oldalát lassan, érzékien
simogatod. Mindkét térdemet félig felhúzom, majd erősen összeszorítom a combom,
hogy a kezed mélyen, a combomban érezhessem. Kívánlak! Minden porcikám
megváltásért kiállt.
Ahogy a
szorításból egy kicsit engedek, ujjaiddal a szeméremdombom simogatod. De nem
bírom tovább a kínzást, óvatosan beleülök az ujjadba, mely lassan elkezd bennem
mozogni. Érzed, ahogy az ujjadat körülöleli a szűk, forró nedvekben gazdag kelyhem.
Földöntúli érzés kerít hatalmába, hátrahajtom a fejem és teljesen átadom magam
Neked és az érzésnek. Vágytól zihál a testem, melyre a csípőm ösztönösen
reagál. Gyors, apró, robbanásszerű lökéshullámokkal érkezik, a már oly régóta
várt érzés, melybe minden sejtem beleremeg, Neked feszült testemen keresztül Te
is érzed a gyönyör hullámzását.
Lassan
kinyitom a szemem, hogy csókot leheljek az ajkadra, de már nem látlak, nem
érezlek. Hiszen csak a képzeletem szült Téged.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)